Azt kell mondanom, hogy bizony egy baj van Montenegróval… Méghozzá az, hogy mikor már azt hinnéd, hogy mindent láttál, hogy ennél szebb már semmi nem lehet, akkor belebotlasz valamibe amire ránézel és azt érzed, hogy „bakker, ilyen nincs!” és mégis :D Bizony ilyen hely a Durmitor Nemzeti Park… is.

Reggel korán keltünk és elindultunk a park bejárata felé. Zabljakból közel van a bejárat, többek között ezért is szálltunk meg itt. Autóval így kb 10 perc alatt leértünk a parkolóba. Korán indultunk, pont azért, mert 2 évvel ezelőtt láttuk, hogy délutánra már káosz van és sehol sem talál az ember parkolót autóval érkezvén. Most pedig, 2 autó állt még csak a parkolóban, megálltunk, nyugodtan, szabadon. Nem kellett vadászni a helyet és mehettünk is jegyet venni.

Ide a beugró fejenként 3 Euró és 2 a parkolás. Kifizettük és irány befelé.

Aszfaltozott út vezet a hatalmas fák között egészen a Crna Jezeroig, ami a mai napig olyan élmény mikor meglátja az ember, mintha egy álomba került volna. Tényleg mesebeli a hely. A tó, a hegy ahogy fölé magaslik és az elképesztő színei.

Lőttünk néhány fotót és úgy döntöttünk, ezt a tavat is körbesétáljuk. Merre induljunk? Jött megint a kérdés, és mint kiderült, itt is a tömeggel szemben sikerült irányt választanunk. :D Ismét balra indultunk a tótól, és jöhetett az újabb kaland. Gyönyörű ösvényeken vezetett az utunk, több helyen indultak leágazó ösvények a Savin Kuk és a Bobotov Kuk csúcsok felé. A Bobotov Kuk a legmagasabb pontja a Durmitornak.

Mi most nem készültünk ekkora túrára, ezért csak haladtunk előre a tó körül. A Bobotov kuk innen kb 6-7 óra túra fölfelé a hegyen, tehát eleve érdemes hajnalban nekiindulni, hogy ne sötétedjen rá az emberre. (A képre kattintva még jó pár képet megnézhettek a körtúráról. :) )

A tó kör itt kalandosabbra sikerült, mint a Biogradska Gora Nemzeti Parkban. Itt sok helyen kicsit elmosott pontok voltak, vagy épp nem egyértelmű út vezetett tovább és igen, végül kicsit el is tévedtünk, de legalább lettek gyönyörű képeink a tóról, minden irányból. Laza sétával és eltévedve, kicsit több, mint 3 óra alatt értünk körbe a tavon. Nem siettünk, inkább élveztük a tájat, készítettünk fotókat és gyönyörködtünk. Számomra, (azokból legalább is mindenképp, amiket eddig láttam) ez a hely az egyik leggyönyörűbb a világon.

A tavat körbesétálva besétáltunk a tó melletti étterembe. Reméltük, hogy lesz szabad asztaluk két főre. Két éve ilyenkor tömve volt, és nem volt szabad asztal, de még mindenki a kirándulási fázisban volt, mi korábban indultunk, épp ezért kevesen voltak és nagyon jó kilátással kaptunk asztalt. Gyönyörű környezetben ettünk nagyon finomat! Ittunk egy jó kávét, és élveztük a napot, a helyet, és ezt a fantasztikus kalandot, amiket ez az apró ország ad.