Montenegró 5 Nemzeti Parkjának egyike a Biogradska Gora. A legújabb célpont.
Zabljakban másnap reggel, hűvös napra ébredtünk. Ezen a napon akartuk megnézni újra, és túrázni egyet a Fekete tónál, de végül a ködös, felhős idő miatt, átraktuk másnapra és elindultunk a Biogradska Gora Nemzeti Park felé. Kicsit hűvös, kicsit esős nap volt, de úgy éreztük, pont tökéletes ehhez a nemzeti parkhoz. Az egyik legnagyobb kincs a nemzeti parkban az, hogy itt található az Európában fennmaradt utolsó három esőerdő egyike. Ez az erdő öleli körül a Beiogradsko tavat, mely egy gleccser tó. Több ezer féle növény, több száz féle állat él itt és az egész elképesztően gyönyörű.
Az út kalandos, és gyönyörű. Eszméletlen helyeken autóztunk át. Gyönyörű hegyek között. Reggel még a forgalom is gyér volt, így gyorsan haladtunk és ámulhattunk a táj szépségén. A parkba egy utolsó kis hídon vezetett be az út. Itt már azt hittük nem is jó helyen vagyunk, de végül kiderült, hogy mégis.
Ami különösen tetszett, hogy a befelé vezető szerpentinek kanyarjaiba tükröket helyeztek, ezáltal biztonságosabbá téve a közlekedést. A belépő fejenként 4 euró a parkba.
10 óra körül értünk a parkba, ahol szinte senki sem volt rajtunk kívül, alig néhány ember. Így, rögtön a középpontban tudtunk parkolni, és utunkra indulni. Megnéztük a tavat, majd megkerestük a mosdót. Itt is a guggolós fajta wc kagyló van, vagy nem is tudom mi ennek a hivatalos neve, de nem nagyon örültem neki. :D Ami szerencse volt, hogy még aznap szinte senki nem használta, ezért teljesen tiszta volt és nem kellett attól félni, hogy épp kinek a milyenfélemicsodájába lépünk bele.
Miután megkönnyebbültünk, jöhetett a túra. A tavat teljes mértékben körbe lehet túrázni. Helyenként kiépített úton, fából, helyenként letaposott ösvényen. Aki elmegy ide, annak mindenképpen ajánlom a sétát, mely körbevezet, hiszen eszméletlen szép a hely. A növényzet gyönyörű. Óriási lapulevelek és páfrányok keretezik az utunkat a fák között. Mindenhol csobog a víz, néha picit szemelt az eső, ami méginkább megadta az esőerdei hangulatot. Mi imádtuk, és nem most jártunk itt először az is biztos. Több túraútvonal is található még a parkban, de a tó körbesétálása laza tempóban, nekünk most pont elég volt. Ez összesen egy 3 km-es séta. Laza, nagyon laza séta.
Minket elvarázsolt a hely teljesen.
Aztán, ahogy körbeértünk, elkezdett szakadni az eső, így már nem is maradt lehetőségünk további útvonalakat megvizsgálni. Azok pedig akik ekkor érkeztek, biztosan nem voltak boldogok az időjárástól.
Valamint, a parkoló is megtelt, míg körbesétáltuk a tavat. A tóval szemben állva, mi a bal oldalon indultunk el. Velünk egy irányba nagyon kevesen jöttek, de szembe, annál többen. :D Megkezdődött a „Mi mindig a másik utat választjuk” szindróma. :D De imádtuk! Minden percét, ennek is!
Hazafelé megnéztük a Tara kanyon fölé épített hatalmas völgyhidat. A kanyon, Európa legmélyebb kanyonja, a világon pedig a második legmélyebb kanyon a Grand Kanyon után. A Tara folyó népszerű rafting hely, és a völgy pedig tele van zipline pályákkal.
(végén tara kanyon)
