Njegus egy kis hegyvidéki falu, mely a Lovcen lejtőin fekszik. Nagyon kevesen élnek itt fent, és szinte minden háznál készítenek bort, sajtokat, mézet és ami az egyik leghíresebb, ami a legtöbb bevételt hozza számukra, az a sonka.

Majdnem egy évig készül, mire eléri azt a fantasztikus ízt és állagot, melyet mindenki szeret. Sajnos én nem fotóztam le, de ha a google-be beírjuk, hogy njegus prsut akkor rengeteg fotót láthatunk, melyeken megnézhetjük hogyan lógnak a sertéscombok, és hogyan is néz ki egy egész comb.

Felmentünk a faluba mi is sonkát venni. Ami hihetetlen volt számunkra, hogy szó szerint minden háznál megállhattunk volna vásárolni, mert mindenki várja az arra járó turistákat és árulja a kis portékáját.

Megálltunk egy néninél aki bevezetett minket egy kamra szerű helyiségbe, majd már kaptuk is a kóstoló falatokat a sonkából.

Vásárlási szándékkal érkeztünk, így hamar rátértünk a piszkos anyagiakra. Egy egész nagy combot is vehettünk volna, így 10 euró volt kg-ja, vákuumozva és darabolva pedig 19 euró volt kg-ja. 2kg-t vásároltunk összesen. Egyrészt nehéz lett volna szállítani egy egész combot, másrészt ez az a sonka, amiből keveset eszik az ember, mert annyira átható íze van, így egy ideig kibírja majd az ellátmányunk.

A néni nagyon kedves volt, még bort is kóstoltatott velem, ami mellesleg nagyon finom volt, pedig nem szeretem a borokat. Ő nem beszélt angolul, meg mi sem úgy ahogyan ő tud, de kézzel lábbal mutogatva végül megértettük egymást és sikeres volt a vásárlás.

És néhány fotó egy-két reggeliről melyet a szálláson kaptunk meglepetésből. Házi sajt, paradicsom és persze njegusi sonka, meg egy kis felvágott. Iszonyat finomak! Nem sokáig maradtak a tálon! :D