Utazásunk következő napjának első állomása a Shkodrai-tó volt. Sajnos a látványba ma reggel is beleszólt a közeli erdőtüzek füstje, de nem vette kedvünket és útnak indultunk. Már 6:45kor mordult az autó és indulás.

A Shkodrai-tó a balkáni félsziget legnagyobb tava. Albánia és Montenegró területén fekszik. A tó élővilága rendkívül gazdag és egyedülálló. Európa egyik legfontosabb vízimadár-rezervátuma. Több mint 270 madárfaj él itt, köztük az egyik utolsó pelikánközösség a kontinensen. Ugyanilyen gazdag halakban is a tó vize.

Kicsit hosszabb út vezetett ide, és szerettük volna elkerülni a dugót is, ezért korán indultunk. Budván keresztül vezetett az utunk, (erről a városról majd később � ) hihetetlen jó utak vezetnek mindenhol, még ott is, ahol csak egy autónyi széles a sáv. Ilyenből is akadt ma is, de szerencsére összesen 3 autóval találkoztunk szemből, mert még korán voltunk.

Virpazarba érkezve, rögtön találhatunk hajóutakat. Az egész kis település szinte ebből él. A 15 euró/fő ártól a 25, 30 euróig találhatunk utakat amik általában egy órának az árai. Az olcsóbb utaknál nagyobb hajóval és sok emberrel visznek, míg a drágább utak kisebb hajókra szólnak. Mi egy max 10 fős kis csoporttal utaztunk, 3 órát töltöttünk a tavon. Nem volt olcsó, de abszolút megérte! Gyönyörű a tó és az egész táj!

Az utazás árán felül, még ki kell fizetnünk a nemzeti park belépőjét, ami 4 euró.

Miután befizettük a díjakat, kaptunk reggelit, melyet az ár tartalmazott. Omlettet ettünk, sonkával és sajttal. Nagyon finom volt, és jól laktunk.

Mindezek után az ügyintézőnk odajött hozzánk egy fiatal lánnyal, aki, mint kiderült az idegenvezetőnk lesz a hajókázás során, és elmondták, hogy megmutatnak nekünk egy kis kiállítást, ami helytörténeti és régi használati eszközöket tartalmaz.

Bevezettek minket a szálloda aulájába, ahol egy ember sem volt perpillanat, majd egy szűk lépcsőn elindultunk felfelé. Mindössze hárman voltunk a lánnyal együtt, és itt fogalmazódott meg bennem először a gondolat, hogy na, most fognak minket bezárni és nekünk annyi. Mint kiderült utólag nem csak az én fejemben futott át a gondolat. (Lehet, hogy túl sok horrort nézünk?)

Persze, végül nem raboltak el minket és sok régi dolgot láttunk odafönt, de annyira frusztráló volt, hogy alig vártuk, hogy visszaérjük az asztalunkhoz.

Végül hangosan nevetne tisztáztuk, hogy mind a kettőnk fejében ugyanaz járt, az elrablással kapcsolatban. :D Bolondok vagyunk, az fix. :D De hát, annyi horror sztorit hall az ember…

Ezek után elindultunk a hajóhoz, és kezdetét vette az utazás. De szavak helyett, meséljenek kicsit a képek :)