Most pedig folytatódjon az utazás!

Megjártuk Horvátországot, Boszniát és már Montenegró hegyei közül ereszkedünk lefelé a Kotori öbölbe. Mikor megláttam a tengert, könnyek gyűltek a szemembe. Ha ciki, ha nem. :D Imádom ezt a helyet, és az előző évi elmaradt nyaralás után, képtelen voltam elhinni, hogy tényleg megérkeztünk.

Lent már nagy volt a forgalom, így kicsit lassabban haladtunk, de 9 órára már meg is érkeztünk Tivatba. Először bementünk a városba. A már két éve megismert kis kikötő melletti parkolóban kerestünk helyet magunknak és elmentünk a trafikhoz, mely két éve lett a kis törzshelyünk. Itt megvettük a turista kártyánkat a nethasználathoz és a parkolószelvényeket. Van piros és sárga jellel ellátott parkoló. A sárga az 50 cent egy órára. Lehet egy naposat is venni, de mindig csak egy órásakat vásároltunk, mert bőven elég volt arra az időre, amit a városban töltöttünk. Maximum beállítottunk kettőt.

Ezek a kis kártyák előre megvásárolhatóak. Mi is már első nap többet vásároltunk, tudva, hogy nagyjából hány alkalommal szeretnénk itt parkolni. Egy kártyával azért elszámoltuk magunkat, de majdnem jók voltunk! :D

Itt a parkoló tövében a sarkon van egy szuper kis pékség. Nagyon finomak a kenyerek, a péksütemények és a burek különösen. Ezt lehet kapni húsos és sajtos töltelékkel. Mi általában húsosat vettünk, és jómagam megspékeltem még jó kis natúrjoghurttal a boltból. A tejtermékeik is nagyon jók! Sajtimádóknak különösen ajánlom az ország finomságait! Ahogy az édességet kedvelőknek a tré leche nevű süteményt! (Őszintén mondom, aki fogyókúrázni szeretne, ne utazzon Montenegróba. Vagy függessze fel a diétát, míg itt van! :D Ahogy én is… :D )

Bevásároltunk és elindultunk a szálláshoz. Habár jeleztük a Bookingon, hogy korábban érkezünk, mint ahogy lehet, nem okézta le a szállásadó, így csak bíztunk benne, hogy már mehetünk. Maximum, alszunk a kocsiban. (Mindent magunknak szerveztünk és terveztünk.)

Már fejből tudtuk innen vissza az utat. Begurultunk és azonnal fogadtak minket. Mehettünk és megkaptuk a kulcsokat. (Ezazzz!) 16 óra utazás után végre jöhet a pihenés. Persze, miután felpakoltunk.

Az apartmant két évvel ezelőtt is imádtuk. Szoba, nappali, konyha, fürdő. Mindennel felszerelt, kényelmes, tágas. Kaptunk ajándék csokit és üdítőt behűtve. A tulajdonos hölgy nem beszél angolul, így izgalmas volt a beszélgetés, de a google jó barátunk. Mindent megoldottunk! :D A legnagyobb meglepetés az volt számomra, hogy két év után megismert. (A férje beszél angolul, de ő épp dolgozott.)

Bepakoltunk, kipakoltunk. Kicsit felébredtünk és jól esett a mozgás a hosszú utazás után, így a legtöbb holminak rögtön kerestünk helyet. Lezuhanyoztunk, megettük ebédre a burekeinket és kidőltünk aludni. Ekkor már egyikünk sem nagyon volt képben, annyira fáradtak voltunk.

Állítottunk ébresztőt, mert Montenegróban a boltok vasárnap zárva vannak, és még szombat lévén, délután le kellett tudnunk a bevásárlást.

Három óra után felébredtünk, megkávéztunk és elindultunk a boltba. Délután már nagy volt a forgalom, így egy ideig a dugóban araszoltunk, miközben, a közeli reptérnek köszönhetően, a fejünk fölött szálltak le a repülőgépek.

A HDL nevű bevásárlóközpontba szoktunk járni. Két évvel ezelőtt fedeztük fel, közel van Tivathoz és mindent kapni. Olcsó is. Vettünk egy hatalmas dinnyét. Konkrétan ez volt a legkisebb, a maga 10,665 kilójával. Ám így is mindössze 2,66 eurót fizettünk érte. Megtöltöttük a hűtőt mindenféle finomsággal, bepakoltuk a fagyasztót is és kezdődhetett a pihenés.

Persze, én már ilyenkor nem tudok nyugodtan ülni. Így amíg mindent szépen nem rendeztem el és nem lett igazán otthonos a kis apartmanunk erre a 11 napra, addig nem tudtam nyugodtan ülni.

Vittük a kis laptopunkat, rákötöttük a tv-re és nagyképernyőn néztünk sorozatokat. :D Vagy csak hallgattuk jövés-menés közben.

Innentől pedig nincs más hátra, mint élvezni Montenegrót! Másnap, újra irány Tivat!