Két éve ezt a helyet kihagytuk a kirándulós listáról, mert messze volt a szállásunktól, és olvastuk, hogy mindig rengeteg ember van ott, és parkolót nagyon nehéz találni. Idén beiktattuk, mikor átutaztunk Zabljakba, a 2. szállásunkra.

A Kolostor nagyon magasan van a hegy oldalába építve, 900 méterrel a tengerszint felett. Szó szerint csak az elejét látjuk, minden mást a hegy mélye rejt. A XVII. században alapították, és Vaszilij Ostrogszkij nevéhez fűződik eme tett. Ma már ő az egyik leghíresebb szent Szerbiában és Montenegróban, a kolostor pedig évről évre egyre nagyobb népszerűségnek örvend a hívők körében.

Ez a hely leghíresebb zarándokhely Montenegróban, sőt talán az egész balkánon. A világ minden tájáról érkeznek ide hívők, mert különleges erőket tulajdonítanak a helynek. Azt mondják, hogy aki itt imádkozik, annak sokkal sikeresebb lesz az élete, és kevesebb nehézséggel kell szembenézzen.

Ami biztos, mindenképp érdemes volt megnézni. A hely fantasztikus. Mi az épületbe nem mentünk be, mert borzasztóan hosszú sor állt a bejáratnál és ugyanilyen hosszú sor a jegypénztárnál is. Nekünk pedig mennünk kellett tovább. Mindenesetre, így is kalandos volt.

Parkoló több helyen is ki van alakítva a hegyoldalon fölfelé. A legfölső, közvetlen a kolostornál, szinte mindig tömve van. Egyel lejjebb, ahol mi is álltunk, gond nélkül találtunk parkolót. Innen még egy negyed óra lépcsőzés és séta fölfelé az út, úgyhogy készüljünk fel egy kis hideg vízzel, ha épp nagy a meleg. Vagy legalább lépcsőzzünk otthon gyakorlásképpen, mert tényleg fárasztó. Számtalan fiatal ült le félúton és pihent meg, mert a meredek úton lépcsőzés kiveszi az ember energiáját.

Találhatunk két kolostort, ahogy haladunk felfelé. Az egyik felső kolostor, mely a legnagyobb népszerűségnek örvendő hely és az alsó kolostor, mely 3 km-rel a felső alatt helyezkedik el. Folyamatosan vásárolhatunk mindenhol különböző ajándéktárgyakat, képeslapokat és tárgyakat.

A kolostor gyönyörű. A hely gyönyörű. Készüljünk fel viszont az odaútra, hiszen kalandos szerpentines úton érjük el a célunkat és nincs másik irány. Oda-vissza meg kell járnunk a szűkös, kanyargos szerpentineket, ahol a kanyarban sokszor nem láthatjuk jön-e valaki. A helyiek pedig, ahogy már tapasztaltuk, nagyon szeretnek gyorsan jönni mindenhol.

Épp ezért fontos, hogy figyelemmel haladjunk előre. Aki fél a szerpentines utaktól az keressen egy buszos kirándulást, mert tényleg nem egy leányálom. :D

Ha tériszonyod van, ne nézz le vezetés közben az út szélén. :D