Bunkertúra 2021
2021. szeptember 19. írta: KittiAdventures

Bunkertúra 2021

Lábatlan város pár évvel ezelőtt belevágott a túraszervezésekbe. A városban és ahhoz közel kijelöltek útvonalakat, rendszerint különböző távokkal. Ezért voltak rövid, hosszú és közepes szakaszok.

1632060513001.jpg

Idén, elvileg utoljára került megrendezésre ez a program. Előzetes regisztráció után, egy 14 km-es távot tehettünk meg a kijelölt útvonalon. Mindemellett idén biciklis versenyt rendeztek terepen, 3 különböző távon. Épp ezért két helyen önkéntesek vártak minket a fák között, hogy figyelemmel kisérjék és balesetmentesen levezényelhessék a programot, mert ezen a két helyen keresztezte utunk a biciklisekét. Na, de kezdjük a legelején… Amikor is reggel 6:50 perckor megszólalt az ébresztő.

Nehezen indult a nap, mert későn kerültünk ágyba, ugyanis este 11-kor zártam le a zúzapörköltet. :D

Szóval, nehezen kikászálódtunk az ágyból, gigaadag kávé, egy olivás stangli, a táska újbóli átnézése megvan-e minden, majd öltözés és indulás.

8 óra és 10:30 között lehetett elstartolni a beregisztrálás után. (Előzetesen mindenkinek regisztrálni kellett, aki szeretett volna részt venni a túrán, most csak ellenőrizték ki érkezett meg tényleg.)

Szeretünk mindig az elején elindulni az ilyen túráknak, ezért készültünk úgy, hogy 8 órára odaérünk és indulás. Nem szeretnénk rohanni, szaladni, nyugis tempóban végigjárjuk az utat, fotózunk és élvezzük a tájat, vagy éppen beszélgetünk közben.

Szóval, 8 órakor elstartoltunk és nekivágtunk a kalandnak. Idén az előző két alkalomhoz képest ellenkező irányban indultunk el, mint amit megszoktunk. Amit nem bántunk. Már azon tanakodtunk útközben, hogy mennyi emelkedő lesz ebben az esetben. Az elejét már ismertük az útnak és mikor megérkeztünk a folyamatos emelkedőkhöz, rájöttünk, hogy vasárnap kora reggel van és bizony, még nem állt készen a szervezetünk erre az emelkedős túrára. :D Nagyon szenvedtünk az első pár méteren, mert még nem voltunk bemelegedve, és tényleg félig még aludtunk.

1632060442331.jpg

1632060475978.jpg

1632060556215.jpg

1632060573590.jpg

Aztán szépen lassan bemelegedtünk, letoltunk egy-két energiaadó pogácsát és csodáltuk a tájat. Helyenként jöttek utánunk emberek, megelőztek, majd újra mi kerültünk előre. Egész délelőtt így ment ez. :D

A táj gyönyörű volt, a kijelölt útvonal kalandos és igazán terep. Amit kifejezetten élveztem. Mindenesetre, hálát adok azért, hogy pár éve megvettem a túracipőmet. Ám, az utolsó túra már régen volt az utóbbi idők elmaradt rendezvényei miatt, és már félúton jöttem rá, hogy elfelejtettem leragasztani a kislábujjamat, és elkezdte dörzsölni a cipő. Sajnos, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden cipő örömmel töri fel a lábam. Legyen szó a sarkamról, a kislábujjamról, vagy a talpamról. :D

1632060600231.jpg

1632060643159.jpg

1632060699399.jpg

Szóval, élveztük a tájat, követtük a sárga nyilakat, közben jókat beszélgettünk, majd egyszer, a semmiből jött egy hatalmas lejtő. Már a tetején tudtuk, hogy ha ennyit jövünk le, akkor még ugyanennyit fel is kell majd mászni. És … hát… így is lett. Azt viszont, örömmel nyugtáztam, hogy nem csak mi álltunk meg helyenként mélyeket lélegezni, hanem szinte mindenki meg-meg pihent egy pár pillanatra, hogy azután átvághassunk a térdig érő növényzeten.

1632060735120.jpg

1632060840645.jpg

Egyre jobban éreztem, hogy jó döntés volt indulásnál az a szúnyogriasztó. Volt ám bogár dögivel. :D

Szóval, megmásztuk az újabb emelkedőt, majd átvágtunk néhány akadályon és annyira elmerültünk a beszélgetésben, a tájban és sokszor a csendben és madárcsicsergésben, hogy észre sem vettük és már leértünk a városba.

Itt először az utunk a Búzás-hegyi sétaútra vezetett, ahol mezítlábas ösvénnyel találkozhatunk, kicsi hidakkal, patakkal és piknikező helyekkel. Itt élő lelkes csapat tartja rendben rendszeresen, és azt kell mondjam, hogy fantasztikus munkát végeztek.

1632060906048.jpg

1632060946455.jpg

Innen az utunk két világháborús bunkerhez vezetett. Mind a kettőben nagyon sötét van és nagyon para átsétálni rajtuk, de kihagyhatatlan élmény. Itt hasznos volt egy fejlámpa, elemlámpa vagy csak a telefonunk lámpa funkciója. És persze, ha 180 centi magas vagy, érdemes volt a fejedet behúzva tartani.

1632060983883.jpg

1632061016830.jpg

1632061058312.jpg

Miután pedig megtapasztaltuk, milyen is volt egy ilyen bunker, már nem volt más hátra, mint elindulni az utolsó etapon és megközelíteni a Duna-partot.

Itt már azért éreztük a lábunkban a lesétált kilométereket, de mentünk előre. Még dombnak fel, dombnak le, lépcsőn fel, aztán le, majd elénk tárul a Duna-part, melyen végigsétálva elértük a célpontot. Közben a biciklisek is már érkeztek a célba, mi is megkaptuk az emlék oklevelünket és egy hűtőmágnest hoztunk emlékbe, majd nem volt más hátra, mint hazasétálni, amivel rádobtunk a túrára plusz 3 km-ert, minimum. :D Úgyhogy, lesétáltuk a mai napot rendesen.

1632061081368.jpg

1632061120459.jpg

Nagyon jól éreztük magunkat. Nyugodt tempóban, szép időben, csendes környezetben jól esett a túra és izgalmas volt végighaladni a kijelölt útvonalon. Nagyon élveztük! Egy laza 4 és fél óra alatt el is telt a délelőtt. Otthon pedig várt ebédre az előző éjjel megfőzött zúzapöri és a pihenés, majd a hétfőre való készülődés, hiszen hajnalban indul a munka. :D

Köszönjük a túra szervezését! Mindenkinek, aki részt vett benne! Jó élmény volt minden alkalommal részt venni rajta, amikor tehettük!

Nem maradt más hátra, mint lemosni a sarat a túracipőkről, hogy tisztán várhassák a következő kirándulást.

A bejegyzés trackback címe:

https://kittisadventures.blog.hu/api/trackback/id/tr516693934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása